Az Első

Az igazat megvallva sokat filóztam már azon, hogy inditsak-e, egy ilyen jópofa kis blog dolgot. Soha senkiét nem olvastam el, ráadásul pocsék irói tehetségem van, és hogy ez még ne legyen elég, a kutyát nem érdekli mi történik velem. De ez pontosan igy van jól kitalálva, tehát gondoltam belevágok...
Na jó, az igazi indok az volt, hogy az ArcosKönyv használata közben fölfedeztem, hogy csak 420 karakterrel lehet válaszolni a Mi jár a fejedben? kérdésre. (persze ez 2340 billentyű lenyomása után történt meg, úgyhogy a történethez kapcsolódó gondolataimat inkább nem osztanám meg senkivel, már csak azért sem, mert lehet azonnal törölnék legújabb agyszüleményemet...)
Viszont én most csak azért is kiadom magamból, hogy mi bóklászik zavaros kis fejemben, tehát ime:

Azt a szentséges, pocsolyában termett mindenségit... el sem hiszem, hogy itthon vagyok. Ilyenkor kezdem igazán sajnálni, hogy nem vagyok valami jós féle és nem raktároztam be elegendő mennyiségű alkoholt, amely egy ilyen nap elfelejtésében sikerrel közreműködhet... persze az se biztos, hogy létezik annyi szesz kicsiny világunkban...
De vegyük inkább sorjában a dolgokat:
Kezdődött a koránkelés örömteli pillanatai után az elvira naprakészségének köszönhető 40 perces várakozással, és az emiatt 2,5 órásra növekedett utazási idővel.(Bp - Vác) És persze hova máshova mentem volna, mint az ICL 6. állomására, aminek az a hatalmas pozitivuma volt, hogy életemben először tapasztaltam a saját bőrömön milyen is az, ha megáll az idő? Ugyanis az ICL gárdája lényegében tartósitotta a sz*rt, és még mindig ugyanaz a trágyadomb képes működni, ugyanott, 6-odik alkalommal is. Persze ezt nézőként igy értékeltem, bár játékosok elmondásai alapján ez a kis kupac többszörösére nőtt, de ezt én nem tudhatom biztosan. Hamburger turistáknak viszont ajánlom, mert ilyen igénytelen, izetlen "példánnyal" még nem találkoztam az előbb emlitett ételből és ezért feltétlen érdemes kipróbálni... mondjuk az 1 cm2-re jutó hagymamennyiség terén versenybe szállhatnának bárkivel, mondjuk erről főleg azon emberek mesélhetnének, akikkel váltottam pár leheletnyi időt.
Ezután jött egy újabb kis túrácska és máris Szigethalmon voltam, aminek az volt a végeredménye, hogy 3 óra alatt, amúgy is alacsony intelligencia hányadosomat, egy bizonyos Zoltán (ismertebb nevén: Zoli) hihetetlen ügyességgel csökkentette a negativ számok elképzelhetetlen mélységébe. (Előre megkérném minden kedves ismerősömet, hogyha ezen kivételes képességgel rendelkeznék, amely amúgy a megfigyeléseim szerint, bizonyos alkohol mennyiség elfogyasztása után elképzelhetetlen fejlődésen képes keresztülmenni, azonnal tegyenek ártalmatlanná és helyezzenek el valamilyen bútordarab alá!)
Egy a lényeg, hogy 7 kávé, 1 encsi-üccsi és néhány idegszál elpattanása után, most végre itthon vagyok, és kis sörikém mellett élvezem az agyhalottak felettébb kellemes állapotát. És a legjobb, hogy Zoltán szeret alkoholizálni és ezen szokásának nálunk hódolni, tehát lassan kénytelen leszek fegyvertartásihoz jutni, mert különben szükségessé válik, hogy hozzászokjak az agyleszivás eme kifejlett és tökéletesitett formájához...
Mellesleg jól vagyok.